A Real Madrid története - IV. rész - A Real Madrid a magyar csapatok ellen, a Real Madrid magyar vonatkozásai

Ha a Madrid-magyar csapatok párharcokat nézzük, láthatjuk, hogy sikerek főként a spanyoloknak termettek, de azért van néhány olyan mérkőzés is, amely a magyarok számára emlékezetes.

1958. április 2. BEK-elődöntő, Santiago Bernabéu Stadion. Ellenfél a Vasas. A végeredmény 4-0, Di Stéfano mesterhármasa el is döntötte a továbbjutást. Mellette még Marsal volt eredményes. De hogy ne legyen teljes a madridi öröm, a két héttel későbbi budapesti visszavágón Bundzsák és Csordás góljaival a Vasas nyert 2-0-ra, tegyük hozzá: megérdemelten. Abban az évben egyébként a csapat bejutott a döntőbe is és harmadszor is elhódította a BEK serleget.

1961. szemptember 6-án ismét ez a párosítás, annyi különbséggel, hogy a tét "csak" a legjobb 16 közé jutás. A továbbjutás ezúttal simább, 5-1-es összesítéssel, kettős győzelemmel lépett túl a spanyol csapat a Vasason. A madridi mérkőzésen Puskás Ferenc is szerepelt, Di Stéfano pedig ismét eredményes volt (kétszer is). A Madrid a döntőig menetelt, ahol a Benfica állította meg. Puskás három gólt szerzett, az 5-3 arányban elvesztett mérkőzés mindhárom madridi gólja az övé volt.

1980. november 4-éig kellett várni arra, hogy a Real ismét Budapestre jöjjön. A Honvéd ellen sikerült is kiharcolni a továbbjutást a BEK-ben. A hazai 1-0 után vendégként 2-0-ra diadalmaskodott a Madrid és került a legjobb nyolc közé. A Bernabéuban egyébként a magyar-specialistának is mondható Santillana szerezte a győztes gólt. A csapat a döntőig menetelt, ahol a Liverpool parancsolt megálljt.

1981. szeptember 16-án emlékezetes UEFA-kupa mérkőzésen Tatabányán 2-1-es vereséget szenvedett a Real Madrid. A gólszerzők: Weimper, Csapó, illetve Santillana. A visszavágón azonban erős játékvezetői nyomás mellett 1-0-ra nyernek Isidro góljával a hazaiak és jutnak tovább idegenben lőtt több góllal. A korábbi gyakorlattal ellentétben azonban a madridiak nem jutottak döntőbe, a legjobb négy közé jutásért a Kaiserslautern legázolta a királyi gárdát. A klub történetének egyik legsúlyosabb veresége: 5-0, azóta is - szerencsére - csak egyszer fordult elő hasonló, a 80-as évek végi, 90-es évek eleji "csoda-Milan" ellen.

1982 őszén az Újpesti Dózsa az ellenfél, ezúttal a KEK-ben kell továbbjutni. Ez a madridiaknak sikerül 4-1-es összesítéssel. A négy gólból Santillana hármat vállalt. A végállomás ezúttal is a döntő, ahol bizonyos Alex Ferguson vezette Aberdeen az ellenfél, 1971 után pedig ismét KEK-döntőt bukik a Real Madrid.

1985. májusában újabb vidéki ellenfél a Real útjában: a szenzációs Videoton, amely pl. a Manchester Unitedet is búcsúztatni tudta a sorozattól... A két mérkőzés tétje pedig nem más, mint az UEFA-kupa. A döntő első mérkőzésén, Székesfehérváron 3-0 arányban győztek a királyiak, a gólokon Míchel, Valdano és a már jól ismert Santillana osztozkodtak. Eldőlni látszott, hogy kihez kerül a serleg, a Bernabéuban azonban nem kis meglepetésre a magyar csapat győzött Májer Lajos 86. percben lőtt góljával. Ezidáig ez az egyetlen magyar győzelem a Bernabéuban.

1995. október 18-án a Bajnokok Ligájában a Ferencváros volt az ellenfél. A mérkőzés, amely könnyed, 6-1-es győzelemmel ért véget, arról nevezetes, hogy ekkor robbant be a nemzetközi köztudatba bizonyos Raúl González Blanco neve, aki mesterhármassal tette le névjegyét. A visszavágó 1-1-et hozott, amelyre jellemző, hogy a végén még a fradisták bosszankodhattak, hogy "csak" 1-1-et sikerült elérni a Valdano vezette királyiakkal szemben. A magyar gólt Albert szerezte, erre Raúl csak a 76. percben tudott válaszolni. Ez volt az utolsó tétmérkőzés, amelyen magyar klubcsapat a Real Madrid ellen bizonyíthatott. Ennek egyrészt az az oka, hogy azóta egyik honi egyesületnek sem sikerült a BL-főtáblára beverekdnie magát, másrészt a Real Madrid az 1996-97-es nemzetközi "szünetet" leszámítva mindig a BL-ben tehette próbára magát.

A visszatérés azonban 2005. augusztus 14-én mégiscsak megtörtént. A királyi gárda 40.000 néző előtt a Puskás Ferenc stadionban lépett pályára a Puskás Ferenc nevével fémjelzett válogatott ellen jótékonysági mérkőzésen. Kivételes alkalom volt ez, mivel magyar néző ritkán láthatja egyszerre élőben Zidanet, Ronaldot, Owent, Beckhamet, Raúlt, Casillast és a többi világsztárt. Reméljük, hamarosan újra láthatjuk a Madridot Magyarországon. Lehetőleg tétmeccsen! :)

Azon túl, hogy a Real Madrid több alkalommal is találkozott magyar csapatokkal, magyar játékosok is megfordultak a királyi gárdában. Puskás Ferenc neve minden magyar ember számára ismert, azonban találunk néhány kevésbé ismert nevet is, ha a csapat egykori játékoskereteit nézegetjük. A debreceni születésű Alberty Gyula, a Bocskay egykori kiváló kapusa például az 1934-35-ös és az 1935-36-os idényben volt a híres Ricardo Zamora cserekapusa. Ő védett például az 1935-ös Athlétic Bilbao elleni 5-2 alkalmával, sőt, az 1935-36-os szezonban mindkét FC Barcelona elleni bajnokin ő volt a kapus, mindkét meccset 3-0 arányban nyerte a Real Madrid. A másodikon pályára lépett bizonyos Guillermo Kellemen, aki szintén magyar származású. Róla meglehetősen keveset lehet tudni, annyi biztos, hogy csatár volt, egy szezon erejéig volt tagja a madridi csapatnak, és 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Az 1935. november 17-ei Espanyol elleni 6-0 alkalmával például mesterhármast ért el. Ezt a következő év márciusában megismételte a Racing Santander ellen 4-3-ra elvesztett mérkőzésen.

Ebben az évben még tagja volt a keretnek a középpályás Buzássy, de ő nem lépett pályára tétmeccsen. Érdekes, hogy más nemzet ezidőtájt nem is adott idegenlégióst a csapatnak, a magyarok viszont rögtön hármat is. Legözelebb 1950-ben igazolt magyar játékost a Real Madrid, a Racing Santander támadóját, Jorge Neufeld Nemest. A budapesti születésű játékosnak nem sikerült beverekednie magát a csapatba, mindössze egy mérkőzésen kapott lehetőséget Michael A. Keeping csapatában, a Real Sociedad elleni csúfos vereség alkalmával... 1959-ben újabb budapesti támadó érkezett a csapathoz. Kaszás László (korábban az Espanyol játékosa), bár nem lépett pályára egy tétmeccsen sem, de két évig tagja volt a keretnek és egy bajnoki címet begyűjtött (a BEK-be nem nevezték). 1962-ben egy magyar származású, ám prágai születésű fiatal csatár, Yanko Daucik Ciboch jött a Real Betisből, aki nem számított alapembernek, de a 19 mérkőzésen, amelyen pályára lépett, azért hintett 8 gólt... Az elsőt rögtön első meccsén korábbi csapata, a Betis ellen, amelyen nem mellesleg Puskás Ferenc is szórt egy laza mesterhármast... Négy magyar gól egyugyanazon meccsen, fölényes 5-2-es Real-győzelemmel, ráadásul idegenben... A bajnokságban még a Sevilla-i 5-0-ás alázásból vette ki a részét (Puskás ismét besegített neki 2-vel), és első Bernabéu-beli gólját is meglőtte még ugyanebben az évben a kupában a Granada elleni 3-0-s meccsen. Ettől függetlenül a következő bajnokságban nem kapott sok lehetőséget a 23 éves játékos, a kupában viszont 6 meccsen 4 gólig jutott, de úgyis mondhatnánk, hogy 2 meccsen négyig, hiszen az Indauchu elleni 7-0-nál lőtt egy mesterhármast és a visszavágón is beköszönt.

Végezetül ne hagyjuk ki a szándékosan utoljára hagyott Puskás Ferencet sem. Róla akár könyvet is lehetne írni, én ezt most hely hiányában nem tenném, életrajza egyébként is olvasható itt, a madridisán. Inkább felsorolom néhány nagyobb sikerét (a teljesség igénye nélkül). Négyszeres gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964), háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), hétszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes, világkupagyőztes, Európa-válogatott, világválogatott és mindez a Real Madrid játékosaként! 263 tétmeccsén 240 gólt szerzett, amelyet eddig csak olyanok tudtak túlszárnyalni, mint Di Stéfano, Santillana és Raúl (igaz, ők több mérkőzésen is játszottak). A mai napig is emlékeznek rá Madridban, örök legenda marad. Szenzációs mérkőzései közül csak néhányat emelnék ki. Első gólját a Sporting Gijón ellen szerezte, sőt, a másodikat és a harmadikat is ugyanazon a mérkőzésen, a Chamartín közönsége előtt! Ugyanebben az évben a Las Palmas elleni 10-1-ből három góllal vette ki a részét. A következő szezonban az Elche ellen 11-2-re megnyert bajnokin mesternégyes fűződik a nevéhez, mint a Frankfurt elleni BEK-döntőn. Ez azóta is rekord. Az ezt megelőző elődöntő mérkőzéseken 3 gólt lőtt a Barcelonának, akik a következő évben bosszút is álltak. Azontúl, hogy a BEK-ből kiejtették a Madridot, Puskás a csak egyszer tudott ellenük betalálni a (bajnokikkal együtt) négy meccsen, "kárpótlásként" hintett egy ötöst az Elchének... Annak a csapatnak, amelynek korábban Pepillo is ötöt lőtt... Ezt a teljesítményt csak kb. 40 évvel később tudta megismételni bizonyos Fernando Morientes... Nem szabad azonban megfeledkezni a Penarol elleni világkupa-döntőről sem, amely többek között Puskás két góljáról is híres. Van amikor azonban a három gól is kevésnek bizonyul. Az 1962-es BEK-döntőben a Benfica 5-3 arányban lelépte a Realt. Mindegyik gól Puskás nevéhez fűződik. 1963. január 27-én hármat vágott a Barçának a Nou Camp-ban, decemberben meg a Bernabéu Stadionban... 1965-ben még 38 évesen is tudott 4 gólt rúgni a kupában a Mestalla FC-nek, a BEK-ben a Feyenoordnak, de ez az év már nem igazán róla szólt, kevesebb lehetőséget kapott. Utolsó gólját a Sporting Gijón ellen szerezte 1966. áprilisában, utolsó mérkőzését a Real Betis ellen játszotta a kupában május 8-án.

Az egyetlen magyar edzője a Real Madridnak Hertzka Lipót volt. 1930-1932-ig irányította a csapatot és egy bajnoki címet szerzett. Az ötvenes évek végén Östereicher Emil is volt a Real Madrid sportigazgatója, az ő nevéhez fűződik Puskás Ferenc leszerződtetése. Magyar játékvezetők is vezettek Real Madrid mérkőzést. Ezek közül a legismertebb az 1981-es Liverpool elleni 1-0-ra elvesztett BEK-döntő (Palotai Károly vezette a mérkőzést). A 90-es évek közepén pedig Puhl Sándor dirigálta a PSG-Real Madrid (4-1) találkozót.

Forrás: www.madridista.hu