Mielőtt körülnéznénk a két csapat háza táján, emlékezzünk meg mi is az egykori legendás elnökről, s néhány mondat erejéig foglaljuk össze életpályáját. Gil y Gil 1987-ben vette át az Atlético Madrid csapatát, amely közvetlenül a csőd szélén állt. A presidente saját bevallása szerint ekkor még nem sokat konyított a labdarúgáshoz, pénze azonban bőven volt, így fokozatosan, lépésről-lépésre elkezdte felvirágoztatni az egyesületet. Munkássága alatt a második számú madridi gárda háromszor nyerte meg a spanyol kupát, és 1996-ban, egyszer a Primera División bajnoki címét is sikerült megnyernie a csapatnak. Ez az esztendő volt az Atlético Madrid történelmének tán egyik legragyogóbb szezonja, hiszen azon túl, hogy a "colchonerók" ekkor a bajnokság mellett a kupát is megnyerték, olyan játékosok rúgták a bőrt a Vicente Calderónban mint Vieri, Hasselbaink, Valeron, Futre vagy Juninho Paulista. Ennek ellenére – mint tudjuk – egyszer minden sikerszéria véget ér, s ez ekkor sem lett másképpen. Gil a 16 évi elnöklete alatt összesen 25 (!) edzőt fogyasztott el, s 2000-ben szégyenszemre azt is megkellett élnie, hogy az Atlético Madrid kiessen az első osztályból. Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk.

Gil nem tűrte a sikertelenségeket, ami leginkább győztes típusú jelleméből fakad, s hol ököllel ütlegelte saját játékosait, hol pedig "pénzéhes kurváknak" titulálta csapata tagjait. Volt olyan is, amikor több mint 80 per zajlott ellene. A latin térségben mellesleg egyáltalán nem meglepő az, ha a Gil y Gilhez hasonló egyének a politikába is bele kóstolnak, s így volt ez az ő esetében is, ugyanis a 90-es években Gil megalapított egy olyan pártot, amely a független liberálisokat próbálta egy csoportba tömöríteni. A párt neve egyébként a következő volt: GIL. Később Marbella városának polgármesterének is megválasztották, ám túlságosan szabadelvűen gazdálkodott (26 millió eurót vett ki a város kasszájából saját célra) így mind a polgármesteri, mind pedig az Atlético Madrid elnöki székéből felállt. A klubban persze megtartotta többségi tulajdonát, a vezérkarban azonban már csak fia, Miguel Angel révén képviseltethette magát. A rendkívül színes életet elő elnök élete aztán 2004. május 14-én sajnálatos módon véget ért. Gil y Gil egy igazi mítosz Spanyolországban, s egy kiragadott mondat életéből jól példázza, hogy mit is jelentett neki az Atlético Madrid: "Mindenemet feláldoztam az Atléticóért. A vagyonomat, egészségemet, a szabadságomat. Cserébe csak szidalmat és kritikát kaptam."

Most pedig evezzünk tovább, s nézzünk szét, hogy mi újság a két csapatnál. A Real Madridnál tegnap mutatták be Cicinhót, ám a brazil játékos csak január 2-án írja alá szerződését, így ő ma este minden bizonnyal nem szerepelhet, bár ez ügyben hivatalos információval nem rendelkezünk. Ronaldo tegnap megsérült, emiatt biztos, hogy ma este nem lesz ott a Vicente Calderónban, s nem javítja tovább páratlan statisztikáját a piros-fehérek ellen. Az Atlético Madridból Leo Franco ma biztosan nem őrizheti a kaput, rajta kívül pedig Luccin, Kezman és Maxi bajlódik kisebb sérüléssel. A ma esti mérkőzést ugyan két ősi rivális vívja egymás ellen, a találkozó jelentősége azonban kizárólag az, hogy a felek méltóképpen tisztelegjenek Jesús Gil y Gil emléke előtt. Ma egyébként 15 órás kezdettel az Atlético Madrid hivatalos megemlékezést tart a volt presidente emlkére. Az eseményen jelen lesz Enrique Cerezo, Miguel Ángel Gil Marín, Florentino Pérez és Emilio Butragueńo.

Forrás: www.madridista.hu